Pici paci blog - álomló-lapok

Mi a fene ez?! - gondolhatná a kedves olvasó. Igen, elismerem, ez tényleg agyrém; de egyszerűen annyira jó, hogy széles mosolyra húzódik a szám, és magamban elképzelem, milyen arcokat vághatnak az olvasók, amint meglátják ezt a hülyeséget. Tartsanak dilisnek, hiszen az vagyok egy kicsit. De elárulom: ez annyira jó! Élvezem.
Ez most nem az én blogom; ez Shy blogja. Mondhatnám azt, hogy az álomlovam, de ő kicsit több annál - egy egyszerű kitalált ló nem mászkál be az emberek fejébe.
Elméletben egy kék szemű, 6 éves fekete fríz mén - de mint említettem, elméletben. Mostanra kicsit átalakult: a kora elveszett, lehet alig 10 éves, vagy 100 is. Neki nincs kora, és ezért nem is öregszik; legalább nem kell egyetlen naphoz sem hozzákötnöm. Elméletben gyűlöli az embereket, mindenkit megtámad, mert fél, engem viszont szeret (megjegyzem, ez anno, olyan 3-4 évvel ezelőtt egész ötletes kisajátítási mód volt) Egyébként meg... nem tudom. Szép, gyors, kicsit talán tényleg vad (álmaimban nagyon sokszor estem róla, sőt, szinte állandóan)
Minden egyes lovamra emlékszem, akit valaha kitaláltam. Hogy honnan vettem az ötletet, hogyan találtam ki a nevet, stb. De Shyre nem. Ő egyszerűen a semmiből tűnt fel, és szinte azonnal meghódított. Sokáig nem akartam lerajzolni, mert csúnya lovakat rajzoltam, de olyan 2 és fél évvel azelőtt rávetemedtem. És azóta mint a lavina - állandóan őt rajzolom.
Mostanában karácsonyi kiadásban rajzolom, és póniban. A pónirajzolásra mostanában szoktam rá, de olyan mértékben, hogy rendes lófejet már nem is tudok rajzolni. Majd visszaszokom, ha lesz rá kedvem.
Ma lerajzoltam, hogy megpróbálta feldíszíteni a fát, de nagyon elrontotta, ugyanis a karácsonyfaégők betekerték. Annyira jó rajz lett! Később már egy füzet lapjain tűnt fel, hol a Mikulástól csent sapkában, aztán még Rudolf orrát is elcsente :D A karácsonyfadíszekért is odavan meg vissza, a gömböket hurcolássza, meg néha az ajándékokat. És van az egyik kutyánknak itthon rénszarvas-agancs, még azt is a fejére varázsoltam.